Madison Paint

Szereted vagy utálod, nincs arany középút. Feltűnő jelenség, olyan, aki felhívja magára a figyelmet és eléri, hogy megmaradjon az emlékezetedben. Szeret a középpontban lenni, és általában ott is van. Nagyszájú, felvágták a nyelvét, a véleményét sosem sikerül megtartania magának, mindenképpen közli az illetővel, legyen az jó vagy rossz. Úgy van ezzel, hogy ő legalább őszinte, és ezt az őszinteséget mindenkitől el is várja; rühelli, ha hazudnak neki, becsapják. Előbb-utóbb úgyis rájön, és akkor már nem is tűnik olyan jó ötletnek az a pár hazugság. Nem retten vissza az erőszaktól, ha úgy hozza a helyzet, bárkinek betöri az orrát. Mindig azt csinálja, amit akar, neki nem lehet határokat szabni, úgy gondolja, bármit megtehet, és meg is tesz, hiába próbálnak korlátokat állítani elé, maximum átugorja. Mindezeken kívül, ha jobban megnézzük, nagyon szerethető személyt találunk. A legfontosabbak számára a szerettei, értve ezalatt a családot és a hozzá közel állókat. Értük bármit megtenne, még ölne is, ha kellene, de ugyan ezt várja cserébe is. Könnyen ismerkedik, mindenki felé nyílt, de néha megesik, hogy csak ránéz valakire, és azt mondja, köszöni, ebből nem kér. Szörnyen igényli a szeretetet, szeretni és szeretve lenni számára majdnem a teljes boldogsággal ér fel. Nagyon ragaszkodó, aki ha valakit megszeret, arra utána nagyon is szüksége lesz. Sosem volt pletykás, utálja a kavarást és ha kibeszélnek valakit a háta mögött, nála ez nyomós ok arra, hogy az illetőt elküldje melegebb éghajlatokra, igen változatos megfogalmazásban. Képtelenség mellette unatkozni, mert még ha lustulós napja is van, ami azért gyakran előfordul, mindig kitalál valamit. Legnagyobb félelme, hogy elveszíti a hozzá közel állókat, ezen rengetegszer agyal, folyamatos megerősítésre van szüksége arról, hogy valaki még mindig szereti, és egyebek. Szörnyen féltékeny típus, erre a legérzékenyebb, ezzel nem tud mit kezdeni, bármennyire is akar. Természetesen nem mindenki áll közel hozzá, és akit nem kedvel, idegesíti vagy éppen túl soknak találja a „szerencsést” gondolkozás nélkül félrelöki és átsétál rajta. Eszméletlenül rendetlen, és tökéletesen jól érzi magát a legnagyobb kupi közepén is. Néha elég nagy hullámvölgyeken megy át, képes egyik pillanatról a másikra padlóra kerülni, onnan általában pár óra, de olykor pár nap kell, hogy feltápászkodjon. Éppen ezek miatt a hullámvölgyek miatt van pár rossz szokása, például örömmel vagdossa fel az alkarján azt a bizonyos három csíkot, amit mindig szokott, vagy éppen iszik, rágyújt, néhanap füvezik, utóbbi kettőt inkább csak a mélypontokon.

A szülei nem éppen átlagos, kisvárosba illő emberek voltak. Joe és Sally úgy néztek ki, mint akik éppen most szakadtak ki egy motoros bandából, és mily meglepő; így is volt. Csak éppen megelégelték a folyamatos balhékat, így a nagyvárosból ideköltöztek, a nyugalom és béke szigetére, hangosan berregő motorjaikkal felkavarva azt, akarva-akaratlanul is. Az emberek egy része tartott tőlük, de viszonylag hamar rájöttek, hogy a más szokások és hozzáállás ellenére rendes emberek. Ideköltözésük után hamar megszületett első gyermekük, egy fiú, Jonathan, majd rá pár évvel a kislányuk is, Madison. Szabadabban nevelték őket, mint a legtöbben, nem is féltegették őket mindentől, had próbálják ki, hiszen „a tapasztalatból lehet a legjobban tanulni”. Szörnyen rossz gyerekek voltak, tipikus testvérpár, akik mindig ölték egymást, és a mai napig ölik. Madynek jó gyerekkora volt, jobbat nem is kívánhatott volna, hiszen megadatott neki az áldás, hogy a szülei nem aggódtak mindenért, nem parancsolgattak neki, sosem sürgették és a többi, amire minden gyerek vágyna. Az iskolában népszerű volt, mindig jól kijött a többi gyerekkel, azok kedvelték, vagy éppen felnéztek rá, persze néhányan már akkor is utálták. Ahogyan serdült, ez a két csoport még jobban kiéleződött, és bár kisebb korában is így volt, ekkor szedett össze még több barátot az ellenkező nemből és ekkor vesztette el a legtöbb barátnőjét, bizonyos más nézőpontok és viselkedés miatt. A szüleit nem zavarta a lázadó korszak, hiszen mindenki átmegy ezen, hagyták kibontakozni, hagyták, hogy piercingeket csináltasson, hagyták, hogy az egész hátát díszítő angyalszárnyat tetováltasson magára, hogy eljárjon a szomszéd városokba szórakozni, hogy másoknál aludjon, tehát mindent, amivel a legtöbben nem értettek volna egyet. Nagyon hamar megutálta a gimit, de azért kitartott és kijárta. 19 éves korában elveszítette a szüleit egy autóbalesetben, akkor költözött bátyjához, aki már a saját lábán állt. Elég nagy hullámvölgy következett számára, hiszen különösen szoros kötelék volt közte és anyja, apja között, de a testvére és a barátai támogatásával átvészelte. Azóta itt-ott dolgozott a városban, kényelmesen eléldegélt, hiába nem néznénk ki belőle, neki tökéletes a kisváros nyugija, hangulata, sosem vágyott nagyvárosi életre.